Juhász József – Vértesi – Selymes Kuvasz Kennel

Kötödésem az állatokhoz, a természethez már gyerekkoromban megmutatkozott. Szász Imre: Basa című könyve, és a Belle és Sebastiene sorozat után elhatároztam, hogy nekem kuvaszom lesz. Egy nyáron át kis diákként dolgoztam, és 12 évesen megvettem életem első kuvaszát. Mackót négy hónaposan megmérgezték. A tenyésztője felajánlott egy másik kutyát, akit a szaporulatból fizethettem ki. Szüleim engedélyével belevágtam. Így váltottam ki 1974-ben tizennégy évesen a Vértesi – Selymes kennel nevet. A kennel alapító szuka Csepeli – Sárkány Böbe Linda. Kiváló karakter, kemény az idegenekkel szemben, de a családért tűzbe ment volna. Szerencsém volt, Linda a kiállításokon is jól szerepelt, nyert CAC-t, akkor, amikor még a hirdetések úgy szóltak, hogy 5 x kitűnő apától kölykök eladók. Más világ volt. A kölykei közül Vértesi – Selymes Andi lett Egerben Kiss Kálmánné Irénke néninél a Vezérkerti kennel alapító szukája ő HPJ, Basa pedig HPJ, HDGY címeket szerzett. Sajnos, Linda is korán itt hagyott bennünket. A következő kutyám Fenyvesvölgyi Gitta, az előző kutyámnál is keményebb, határozottabb természettel rendelkezett. Mivel katona lettem és egyetemre kerültem, a kutyatenyésztését szüneteltetnem kellett.

Az egyetem után, a miskolci Doszpoly házaspártól, nászajándékba kaptam Borsodi Pásztor Álmot. Kiváló természetű kuvasz volt, jobbat nem is kívánhatna az ember, emellett a küllemében sem sok kivetni valót lehetett találni. (köszönöm Laci és Évi) A már említett Vezérkerti kennel tulajdonosa, Irénke néni segítségével választhattam még egy kölyköt, hogy az egyetem után, két külön vonallal újra kezdjem a tenyésztést. A nyolcvanas években a parvo még életveszélyes betegség volt. Csak Álom élte túl a gyilkos kort. Irénke nénitől kaptam egy másik kölyköt Vezérkerti Ékest, aki a kisebb méretétől eltekintve egy káprázatosan jó kutya lett. (köszönöm Irénke néni) Álom és Ékes vonalából indítottam újra a tenyésztést. Az ő leszármazottaikkal szinte minden létező díjat sikerült elnyerni akár kiállításon, akár a klub pályázatain. (év kuvasza, év tenyészete)

Vértesi – Selymes Ékes vonala több kimagasló kutyát hozott nekem. Vértesi – Selymes Táltos Bk. HCH, int. CH. USA CH ….. lett, míg fia Vértesi – Selymes Nyakas követve apja eredményeit, szintén többszörös champion kutyává vált. (Nyakas fia Zászlós Európa győztes stb.) Felsorolni is sok lenne, az évek alatt elért eredményeket, ezért a legutóbbi pozsonyi kiállítás eredményével zárom a sort, a fiatal kanom győztessége mellett Vértesi – Selymes Onix Világ Győztes és BOB, lett.

Óriási kihívás volt számomra a diszplázia kérdése. Nagyon sok munkám, költségem és csalódottságom beleáldoztam. Ez egy külön történet, de arra rájöttem, hogy ez se megy egyedül, ehhez is közös koncepció kellene.

A kiállítás eredmények mellett ráeszméltem, hogy a született egyedek közül 10-15% kerül kiállításra, a többinek „egyszerűen jó kuvasznak kell lennie”. Ami napjainkban már sokkal nehezebb feladat, mint kiállítási győzelmet elérni. (sok kiállítás, kevés konkurencia) Bár kevésbé látványos, ha a használhatóságot helyezzük az előtérbe, de a véleményem szerint a legtöbb kutyafajta fennmaradásának ez a záloga. Kutyáim eredményeket értek el az Év legbátrabb kuvasza versenyen, de napjainkban is jól szerepelnek a használhatósági szintfelmérés pontozásos versenyén.

A magyar kutyafajták közel állnak a szívemhez, kiváló természetűek és szemet gyönyörködtetőek.

Ha tehetném, mindegyiket tartanám az udvaromban, kiváló fajták, nehéz örökség megtartani az értékeiket. Tavaly óta azért egy fekete puli „bohóckodik” nálunk, ő a feleségem kutyája. Én már csak kuvaszos maradok, de kár lett volna kihagyni az életünkből ezt a „szőrcsomót”. Örülők, hogy teljesítettem feleségem kérését és meg sem álltam Mezőhegyesig, a puli mellett nem lehet érzelemmentesen élni.

A saját kutyáim, a tenyésztés, a klubélet, a bírálatok teljesen kitöltik a szabadidőmet, néha még annál is többet. Ahogy mondani szokták: erre a kis időre már nem nagyon fogok megváltozni.